Év ősmaradványa 2018

Az Év ősmaradványa 2018 BalatonitesA Magyarhoni Földtani Társulat által kezdeményezett szavazáson az „Év ősmaradványa 2018” címet a Balatonites nyerte.

Bár ez az ősmaradvány csigára hasonlít, mégis a puhatestűek törzsén belül a fejlábúak (a köznyelvben lábasfejűek) osztályába, illetve annak Ammonoideák/Ammoniteszek nevű alosztályába tartozik.

 

Amikor még Ammonoidea és Balatonites élt a tengerekben

Az Ammonoideák sikeres túlélők voltak a Földön. Több kihalási periódust is szerencsésen átvészeltek úgy, hogy csak néhány fajuk maradt fenn, de azok újabb fejlődési szintre léptek és ismét elterjedtek. Maradványaikat kb. 300 millió évet átölelő időszakból származó kőzetrétegekben találták meg.

Massimo Pietrobon [CC BY 3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by/3.0)], via Wikimedia Commons

Helyünk az őskontinensen

A Balatonitesz ezen időtáv kb. közepe táján, 240 millió évvel ezelőtt volt elterjedt a világ sekélyebb tengerrészeiben.  Akkoriban egy nagy kontinens volt, ami épp csak elkezdett kettéválni. A Föld felszínének nagy részét tengerek borították, a szárazföldön pedig akkor kezdtek el megjelenni a dinoszauruszok. A Kárpát-medence nagy része is víz alatt volt, ezért hazánk földtörténeti triászból származó kőzeteinek gyakori ősmaradványa a Balatonites. Kb. 65 millió évvel ezelőtt, az csúcsragadozókkal szinte egyidőben az Ammonoideák is végleg kihaltak.

 

Honnan kapták ezek az ősmaradványok a nevüket?

Ammon egyiptomi isten ábrázolása

Ammon egyiptomi isten ábrázolása

Az Ammonoideák a nevüket Ammon egyiptomi istenről kapták, akit gyakran kos szarvakkal ábrázoltak, amelyre erősen emlékeztetnek az Ammonoideák vázai.

Az „Év ősmaradványa 2018” címet elnyerő Balatonites nemzetségét – nem meglepő módon – a Balatonról nevezték el, mivel a világ legjelentősebb leleteit a Balaton-felvidéken találták, és a fajt ezen ősmaradványok alapján írták le. Egyébként több példányuk is előkerült Európa különböző lelőhelyein (főleg az Alpokban), a Távol-Keleten (Kína, Japán, Vietnám) vagy épp az észak-amerikai kontinensen (pl. Nevadában).

 

Háza van, mégse csiga

Az Ammonoideák és a csigák – bár ránézésre hasonlóak – mégis alapvetően különböznek.

Nautilus kamrák

A Nautilus kamrái. Az Ammonoideák kamrái is ilyenek lehettek

Az Ammonoideák háza síkban csavaradott, és a váznak csak egy kamráját használták, ez volt az un. lakókamra. A növekedésük során hozzá építettek egy újabb kamrát a vázhoz, és abba átköltöztek. A kamrákat egy cső kötötte össze, amelyen keresztül a lakatlan kamrákba vizet vagy gázokat tudtak pumpálni aszerint, hogy a tengerben süllyedni vagy emelkedni szerettek volna. Egyébként ezen az elven működnek a mai tengeralattjárók is.

 

 

Hogyan élt a Balatonites?

A Balatonites, csakúgy mint más Ammonoideák valószínűleg halakkal, rákokkal táplálkozott, bár nagy valószínűséggel voltak olyanok is, amelyek planktont ettek.

Rekonstruált ammonitesz

Így nézhettek ki az Ammonoideák

A tudósok feltételezése szerint több karjuk volt, amivel megragadták a zsákmányukat csakúgy, mint az Ammonoideák távoli rokonai, a ma élő Nautilusok. A vázuk kiválóan konzerválódott a tengervízben, de lágyszövetek csak nagyon kevéssé maradtak fenn. Ennek ellenére találtak már egyértelműen beazonosítható tintazsákot és csőrszerű állkapcsot.

 

Mekkorára nőtt?

Méretét tekintve a Balatonites nagysága elmaradt a többi Ammonoideától, mivel tömegével kb. 10 cm átmérőjű példányokat találtak, míg az Ammonoideák átlagmérete 25 cm körüli. Meg kell jegyeznünk, hogy Európában előkerültek már 2 m átmérőjű fosszíliák is.

Méltán lehetünk büszkék az év ősmaradványára, amely hírét vitte a Balatonnak és a sok millió évvel ezelőtt itt élt különleges tengeri élőlényeknek.

You may also like...

Vissza a tetejére